8. osztály_órai jegyzet_A forradalom leverése és a megtorlás

·         Nagy Imre – szovjet jóváhagyással – bejelentette, hogy Magyarországon megszűnik az egypártrendszer, s a „kormányzást az 1945-ben újjászületett koalíciós pártok demokratikus együttműködésének alapjaira” helyezik

o   az MDP elnöksége kimondta a párt feloszlatását, az új párt Magyar Szocialista Munkaspart (MSZMP) néven másnap, november 1-jén alakult meg

§  vezetője, Kádár János azonban még ugyanaznap este „eltűnt” Budapestről, a Szovjetunióba utazott.

o   az új partok

§  egyik sem fogalmazott meg olyan igényt, ami a II. világháború előtti rendszer visszaállítását jelentette volna

§  többnyire az 1945 és ‘47 közötti demokratikus, koalíciós hagyományokhoz nyúltak vissza

§  kívánták az ország semlegességének deklarálását

§  a polgári és emberi szabadságjogok tiszteletben tartását, a szólás- , sajtó-, gyülekezési és egyesülési szabadság biztosítását

§  nem kérdőjelezték meg az 1945 utáni szociális vívmányokat, a legfontosabb üzemek, bankok és bányák államosítását és a földreformot sem

·         október 31-én délután a miniszterelnök bejelentette, hogy tárgyalásokat kezdeményez Magyarország Varsói Szerződésből való kilépése és semlegességének kimondása ügyében

A forradalom leverése

·         november 2-án pedig mindenhol megindult a munka és a közlekedés

·         ugyanekkor Moszkvában megszületett a végső döntés a magyar forradalom sorsáról, s megkezdődtek a beavatkozás diplomáciai és katonai előkészületei

o   a határon pedig átléptek a forradalom leverésére küldött katonai egységek

o   a szovjet csapatok beözönlésének hírére Nagy Imre először magyarázatot kért Andropov szovjet nagykövettől, majd döntő lépésre szánta el magát

o   bejelentette a rádióban Magyarország kilépését a VSZ-ből, a semlegesség kinyilvánítását, és azt, hogy az ENSZ-hez fordul

o   közben Moszkvában is „megalakult” a Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány

·         november 4-én hajnalban a szovjet csapatok általános támadást indítottak Budapest és a nagyobb városok ellen

o   5 óra 20 perckor hangzott el a rádióban Nagy Imre drámai hangú bejelentése: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”

·         a szovjet támadás megindulása után a jugoszláv nagykövet átadta a magyar vezetőknek Tito üzenetét, melyben menedékjogot biztosított a nagykövetség épületében

o   Nagy Imre és a köréhez tartozó politikusok családjukkal együtt a jugoszláv, Mindszenty bíboros pedig az amerikai követségen kaptak menedéket

·         a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány bejelentette megalakulását, valamint azt, hogy a Szovjetunió fegyveres erőinek segítségével megkezdte az „ellenforradalom” felszámolását

·         az ellenállás

o   központilag szervezett ellenállásról nem lehetett szó, hiszen a fegyveres testületek széthullottak

o   a felkelőcsoportok azonban egymástól elszigetelten is folytatták a fegyveres harcot

o   sokan még mindig bizakodtak a nyugati segítségben

·         a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány

o   Kádár november 7-én érkezett a fővárosba, s Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke sietve kinevezte miniszterelnökké

o   a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, melynek kulcspozícióiba Marosán György, Biszku Béla, Kállai Gyula, Apró Antal és Münnich Ferenc kerültek, teljes mértékben a megszálló csapatok függvénye volt, mivel a társadalom döntő többsége elutasította létezését

o   a pufajkások

§  Münnich Ferenc vezetésével megszervezték a Magyar Forradalmi Honvéd Karhatalmat, melynek feladata a „rend” helyreállítása volt

§  a „pufajkasok” az utasításokat a párttól és a kormánytól kapták, bevetésüket az tette szükségessé, hogy a hadsereg és a rendőrség alakulatai szétszóródtak, passzívak voltak, vagy támogatták a szabadságharcosokat

§  a lényegében tiszti különítményeknek tekinthető karhatalom az alakuló „új” hatalom belső erőszakszervezete volt

A megtorlás

·         december 2-án az MSZMP vezetői ellenforradalomnak nyilvánították az eseményeket

o   melynek okaiként a Rákosi–Gerő-klikk helytelen politikáját, a Nagy Imre–Losonczy Géza vezette „pártellenzék” tevékenységét, a „Horthy-fasiszta” és más kapitalista erők aknamunkáját, valamint a nemzetközi imperializmust jelölték meg

·         a szovjet csapatok december közepéig vettek részt aktívan a „rendcsinálásban”, ennek során mintegy 4700 főt vettek őrizetbe, s 860-at vittek szovjet területre

·         megkezdődött a kíméletlen megtorlás is

o   elkezdődtek a letartóztatások

o   betiltották a forradalom idején alakult vagy a forradalom mellett kiálló szervezeteket

o   december elején több vidéki városban – Salgótarjánban, Miskolcon, Egerben – sortüzek zúdultak a tüntetőkre

o   bevezették a rögtönítélő bíráskodást

o   1957 tavaszán létrehozták a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsát, melynek ítéletei ellen fellebbezni nem lehetett

o   a halálos ítéletek száma közel 400 volt és ebből közel 200-at végre is hajtottak

o   több mint 20 ezer embert börtönöztek be

o   13 ezret internáltak

·         Nagy Imre sorsa

o   november 22-én Nagy Imre és társai – bízva a Kádár-kormány által adott garanciában eltávoztak a jugoszláv követségről, ahol időközben tarthatatlanná vált a helyzetük autóbuszukat azonban szovjet katonák a magyar hatóságok egyetértésével eltérítettek, majd a foglyokat Romániába szállították

o   1957 márciusában Kádár moszkvai tárgyalásán született megállapodás Nagy Imrének és társainak bíróság elé állításáról

o   az ország szabadon választott miniszterelnökének utolsó nagy tette az volt, hogy mindenféle együttműködést megtagadott volt elvtársaival, nem mondott le, mert nem volt hajlandó utat nyitni a „Kádár- rendszer” jogi legitimálásához

o   a Nagy Imre-perre 1958 júniusában került sor

o   a vád „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés” kezdeményezése, vezetése, illetve az abban való tevékeny részvétel volt

o   ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével halálra ítélte Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst

o   1958. június 16-án hajnalban végrehajtották a halálos ítéleteket

·         a megtorlások áldozatai mellett az ország vesztesége volt a harcok során elesett két és fél ezer ember, a regisztrált sebesültek száma közel 20 ezer volt, s 200 ezerre tehető az ún. lábbal szavazók száma, akik elhagyták az országot