7. osztály_órai jegyzet_Az állóháború
Milyen haditerveik voltak a katonai tömböknek?
- a
német haditerv - Alfred von Schlieffen vezérkari főnök dolgozta ki ezért
Schliffen-tervnek nevezik
- a
terv lényege az volt, hogy Németország ne harcoljon egyszerre a franciák
és az oroszok ellen, mert ezt a kétfrontos háborút nem tudná megnyerni
- először
az egyiket kell legyőzniük, aztán a másikat, Anglia pedig reményeik
szerint semleges maradna, vagy nem tudna sokat segíteni
- a
19. századi jellegű háborúkból indultak ki: gyors, nagy erejű koncentrált
támadással gyorsan befejeződik a háború
- Ki
volt különben az a hadvezér, aki kifejlesztette ezt a fajta hadviselést?
- Napóleon,
kicsit több mint 100 évvel korábban és a 19. század háborúi nagyrészt
így folytak
- Hogyan
gondolták megoldani azt, hogy egyszerre csak az egyikkel küzdjenek?
- úgy
gondolták, hogy az oroszok nagyon lassan tudnak mozgósítani, hiszen
nincsenek korszerű vasútvonalaik, gépesített csapataik
- vagyis
először gyorsan legyőzik a franciákat, Schlieffen erre 6 hetet adott; s
addig a Monarchia könnyen feltartóztatja a lassan elkészülő
Oroszországot
- majd
az oroszokat 1 hónap alatt legyőzik
- híres
mondás a német uralkodótól, II. Vilmostól a német katonákhoz: Mire a
falevelek lehullanak önök otthon, lesznek, szeretteik körében,
győztesen.”
- a
háború ugyanis augusztusban tört ki
- az
antant
- ők
is hasonlóan gyors befejezésben gondolkoztak, de országaik nagyobb
tartalékai és utánpótlási lehetőségei birtokában egy elhúzódó, védekező
háború megnyerésére is képesek voltak
A front fogalma
- Mielőtt
rátérnénk a hadmozdulatok megtárgyalására egy fontos fogalmat tisztáznunk
kell. - a frontok
- Mit
az a front?
- az
egymással hadban álló felek érintkezési vonala illetve harci területe
- Mit
jelent, ha egy katonát a „frontra” irányítanak?
- egyből
harcolni fognak, nem valami utánpótláshoz kerülnek
- a
világháború eseményeit az alapján tárgyaljuk meg, hogy melyik fronton és
melyik évben történtek
- a
háború elejétől meglévő legnagyobb frontok
- nyugati:
a németek és a franciák állnak szemben egymással
- keleti:
Oroszország és a Monarchia között
- balkáni:
Monarchia és Szerbia
- később
újabb frontok nyíltak, ezeket akkor tárgyaljuk
A háború első szakasza (1914-1916)
- a
legfontosabb jellemző: az előzetes tervek kudarca
- a
háború gyors, pár hét alatti lezárása egy döntő ütközetben
- ez
egyik félnek sem sikerült
- ún.
állóháború alakult ki minden fronton
- a
frontok nem mozdulnak, hanem állnak, a két hadsereg nem tud döntő
csapást, áttörést bevinni, hosszú ideig, évekig őrlik egymás erejét
- Miért
alakult ez így, ahogy egyetlen hadvezér sem számított rá? Miért változott
meg a 20. század elejére teljesen a háborúk képe?
- a
választ a technikai újításokban kell keresnünk, elsősorban pedig a
gépfegyver feltalálásában és elterjedésében
- a
gépfegyver önműködő, csak sorozatlövés leadására alkalmas lőfegyver
- nyílt
terepen egy védekező pozícióban lévő ember is felveheti a harcot egy tíz
fős támadó csapat ellen
- Hogyan
használták ezt a típusú fegyvert a harctéren?
- a
hadseregek szögesdrótvonalak és földhányások mögé ásott lövészárkokba
húzódtak, párhuzamos lövészárokállásokat építettek ki
- a
gépfegyverek egymást fedezve áttörhetetlen falat jelentettek a támadó
gyalogság számára
- jellemzően
az arcvonal két oldalára felállítva vetették be, ami azt jelentette,
hogy nem szemből, hanem a támadó alakulatot a szárnyak oldaláról
lőhette, sokkal nagyobb pusztítást okozva ezzel az ellenség soraiban
- később
betonfedezékeket kaptak
- a
robosztus, 40, 50, 60 kg-os fegyvert nem volt egyszerű dolog elcipelni
- a
fegyverek 1915-re már a frontvonalak talán legfontosabb tényezőivé
váltak
- Hogyan
nézett ki egy támadás az állóháborúban?
- a
katonai vezetők, akiket rabul ejtettek a kezük alá adott, korábban
elképzelhetetlen erejűnek tartott hatalmas hadseregekben rejlő
lehetőségek, úgy vélték, hogy még nagyobb támadóerőket harcba vetve
leküzdhetik ellenfeleiket, így tovább erőltették az offenzív
hadműveleteket
- általános
feltételezésük az volt, hogy az ellenség legerősebb pontján támadva és
ott erőfölényt létrehozva arathatnak győzelmet, ezért a rendelkezésre
álló katonákat és hadfelszerelést ezekre a pontokra koncentrálták
- természetesen
az „ellenség” is ezt tette: növelte védelmi erőfeszítéseit – tagolt (több
lövészárokból, bunkerekből álló) frontvonalat alakított ki, tüzérséget és
géppuskákat vonultatott fel, s az ellenség tüzérségi előkészítése alatt
földalatti bunkerekbe menekítette embereit
- az
„ütközetek” mindig ugyanazt a koreográfiát követték: többórás tüzérségi
előkészítés után előrenyomult a gyalogság, hogy elfoglalja a szemben álló
fél lövészárkait
- a
rohamozók átvergődtek a saját tüzérségük által „holdbéli táj”-já
változtatott, szögesdrótakadályokkal tűzdelt frontok közti senkiföldjén,
majd megtizedelve elérték (ha elérték) az ellenfél árkait
- ez
idő alatt a védelemnek módjában állt felkészülni, a tüzérség által
összelyuggatott terepen újabb géppuskafészkeket építeni, esetleg a
szétlőtt első vonalakból a gyakorta érintetlenül maradt hátsókba húzódni
- így
aztán a rohamozókat számos esetben érte kínos meglepetés: mikor elérték
az ellenséges vonalakat, ott senkit sem találtak, a mögöttük lévő
fedezékekből viszont halomra lőtték őket
- mind
a nyugati, a keleti és a balkáni fronton is állóháború alakult ki
- az
állóháborús harcmodor legismertebb és legjellemzőbb ütközete a nyugati
fronton zajló verduni csata volt
- 1916.
fenruárjában a németek a stratégiailag jelentéktelen verduni erőd ellen
indítottak támadást
- úgy
gondolták, hogy a franciák nem hagyják veszni az erődöt, amit ha a
németek elfoglalnak, akkor felőrlik a támadó francia alakulatokat
- de
az erőd teljes elfoglalása nem sikerült, s egy idő után a németek
számára is szimbolikussá vált a verduni küzdelem
- december
közepéig 1 millió katona életét követelő harcok folytak
- az
egész háború szimbólumává vált, verduni vérszivattyúnak is nevezték
Megjegyzések
Megjegyzés küldése